Édes Istenem, mik vannak.
Az alább egy friss kaland.
... Voltak persze előjelek. A magát angol, német francia nyelvi szakértőként hirdető iroda ügyvezetője nem tud angolul, nem tud németül. Ehhez képest - természetesen rosszul - belejavít a kész munkába. Még nem hallott arról, hogy a szó szerinti fordítás nem azonos a szakfordítással.
Most jön a csavar. Elküldi a kapott munkát a megbízónak, ezzel egyidejűleg jogi képviselője útján (!) felszólítja a fordítót, hogy javítsa ki a formátumot (egy rossz minőségű, előbb faxon küldött, majd általa beszkennelve továbbított) eredetihez képest valami jobbra és nézze át, mert hiányos (természetesen nem az), különben kénytelen levonni a fordító megbízási díjából a saját munkájának értékét (!).
A fordítónak ez - ha meghunyászkodik - újabb 3-4 órás munka és nagy meglepetés, amikor a bankszámlájára a számlaértéknek csak egy része érkezik meg.
A ki-ajánlja-a-legkevesebbet közvetítő honlapokról már leiratkoztam. Most megtanultam, hogy ne kezdj ki idegen fordítóirodákkal.
Facit: Inkább halj éhen, de ne engedd, hogy tanulatlan, kulturálatlan, ám annál nagyobb aljassággal felvértezett közvetítők és jogi képviselőik belegázoljanak a szakmai és emberi önérzetedbe. Emberi méltóságból csak egy van. Őrizd meg! Egyszer majd visszajő az idő, amikor a szakmai és emberi minőség és teljesítmény szolgál mércéül.
Namaste!
PS: Főszereplőnk a szokásos 30% közvetítői díjnál eleve jóval többet levon a szakfordítótól...
