2009. június 9., kedd

A szerencséről – ismét másként
Az Internet egyik nagyszerű lehetősége, hogy korábban elképzelhetetlennek vélt kapcsolatok válnak lehetségessé. Igazán jó dolog, hogy az ember e-mail kapcsolatban állhat kedvenc íróival. Az író-olvasó találkozókat felváltották a heti-havi rendszerességgel érkező levelek. Eldon Taylor mindig nagyon megszívlelendő elektronikus leveleket küld a listájára feliratkozott olvasóknak. Az alábbiakban a világhírű szerző e heti soros levélből idézünk.
___________________________Robert Collier gondolatai:Mindannyian találkozunk jó és balszerencsével. Aki kitart a rossz időkben, aki nem adja fel, a helyén lesz, amikor a jó szerencse érkezik és készen áll annak fogadására.
__________________________Balszerencsére hangolva? (Eldon Taylor Választások és Illúziók[1] c. könyvének részletével)
Évekig tanultam egy különleges fajtájú személyes felelősségvállalást. Számomra a személyes felelősség azt jelenti, hogy mindenért felelősek vagyunk, ami az életünkben történik. Ez nem jelenti azt, hogy mi vagyunk felelősek a környezetünkért és mindazokért az ingerekért, amelyek érnek. Inkább azt jelenti, hogy a saját belső világunkért felelünk, és azért, hogy jó és igaz választásokat, egészséges és bölcs választásokat tudhassunk magunkénak. Az ún. balszerencsét más lencsén keresztül látjuk. Az alábbiakban közreadok egy történetet, amely bemutatja, mennyire korlátozottak lehetnek az ítéleteink. Előbb azonban emlékeztetek az egyik kedvenc country dalomra. A válasz nélkül hagyott imák című dal főszereplője egy fiatalember, aki a középiskolában beleszeret egy osztálytársába. Minden éjjel imádkozik, hogy a lány találkozzon vele és viszonozza az érzelmeit. A lány máshoz megy férjhez, az évek telnek. A fiú találkozik egy másik lánnyal, elveszi feleségül és kiderül, hogy álmai asszonyával találkozott. Újabb évek múltán osztálytalálkozóra hívják. Találkozik a lánnyal, akibe szerelmes volt. Megöregedett, kemény és teljesen taszító. Ránéz a feleségére és azt mondja: Köszönöm Uram, hogy nem hallgattad meg a kérésem.
És itt jön a történet:
Az amerikai polgárháború idején az öreg farmer épp hogy megél. Felesége meghalt, amikor egyetlen fiának életet adott, ő maga pedig köszvénye miatt nemigen munkaképes. A tanya körüli munka a fiúra hárul. A farmer nagyon kellemes ember, mindenki szereti a faluban.
Egy napon a fiú elment szántani, amikor villám sújtott a lovak mellé. Azok kitörtek a hámból, az öreg kocsirúd eltört, nem tudta megtartani őket. Elrohantak. Lovak nélkül az öreg farmer és a fia nem tudja megművelni a földet, alig-alig lesz miből élni. Az egész falu elkezdett siránkozni. „Micsoda balszerencse” – károgtak. Az öreg azonban ezt mondogatta: „Jó szerencse? Balszerencse? Ki tudja…?"Másnap a lovak hazarohantak, mögöttük egy egész horda vadló ügetett. A farmer és fia kapott az alkalmon, mert a lónak nagy ára volt akkoriban. A polgárháború mindkét oldalán harcolók sokat fizettek értük. Kirohantak és szélesre tárták a karám kapuit. Amikor minden ló bent volt, bezárták újra.
Ezúttal ez egész falu jött gratulálni. Micsoda szerencse! – ujjongtak. Az öreg azonban azt mondogatta: „Jó szerencse? Balszerencse? Ki tudja…?"Másnap a farmer fia kiment betörni a lovakat, mert senki nem vásárol olyan lovat, amelyet nem lehet megülni. Csakhogy a legelső póni, amelyre felült, hatalmasat ugrott és ledobta magáról. Amikor felült rá, arca nyugatra nézett, amikor földet ért, kelet felé tekintett, pont az ellenkező irányba. A fiúnak szerencséje volt, mert nem sebesült meg komolyan, csak a karját és a kulcscsontját törte. Ekkor az egész falu jött szörnyülködni: „Minő balszerencse!” Az öregember csak motyogta magában: „Jó szerencse? Balszerencse? Ki tudja…?"Másnap a hadsereg végigmasírozott a falun és minden ép testű férfit összeírtak. Természetesen a farmer fiát kihagyták, hiszen el volt törve a karja és a kulcscsontja. A falu hangulata ismét ellenkezőjébe csapott: „Micsoda szerencse!” Az öregember csak motyogta magában: „Jó szerencse? Balszerencse? Ki tudja…?"A hadsereg Shiloh felé tartott… Abból a csatából csak nagyon kevesek tértek haza.

Az ember soha nem tudja, mikor van szerencséje vagy balszerencséje. Ha eltörik a karja, csak a fájdalom, a kényelmetlenség jár a fejében.
Pedig a mostani válságos időkben különösen fontos, hogy mindenben megtaláljuk a jót, az esélyt. Ha belegondolunk, a fentihez hasonló mese a mi élettörténetünkben is van, nem is egy. Ha minden este visszaidézünk egyetlen kis eseményt, amely széppé tette a napot (például nem betegedtünk meg, nem rosszabbodott az állapotunk, van mit és hol dolgozni, és nem utolsó sorban van kiket szeretni), más minőségű álmot csalogatunk a szemünkre. Tegyük meg!
[1] Eldon Taylor: Choices and Illusions PROGRESSIVE AWARENESS RESEARCH, INC.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése